Bizony ezt a közmondást szem előtt kellett volna tartanom, mielőtt eldöntöttem volna menjek-e az idei magyarbólyi rallysprintre. Bevallom őszintén, unalmasnak tartom ezt a pályát. Lehet csak én vagyok finnyás, de valahogy úgy voltam vele, hogy ez a pálya már nem tud újat adni. Ha hallgattam volna....
A verseny hete abszolút nem telt várakozással. Nem készültem lemenni. Nem így barátaim, főképp Valér. Nem tudom mit reagált, mikor azt mondtam neki kedden, hogy én bizony nem megyek a versenyre. De szerintem abszolút nem vette komolyan, viszont úgy éreztem nekem most semmi kedvem ehhez az egészhez. Így telt a hét. Persze voltak, akik megpróbáltak rábeszélni, hogy de-de gyere jó lesz.
Aztán megérkezett az előnevezési lista. Őszintén szólva nem jöttem lázba. Öröm volt, hogy visszatértek Szabó Balázsék, Erős Balázs pedig azt a piros karikalámpás Zsigulit szedte elő, amivel anno 2008-ban még én is részt vehettem a magyarbólyi versenyen Pfaff Zoltán oldalán. Nem tudom, nekem hiányoznak az Amrein Tomiék, Györkő Józsi, Öcsike és még sorolhatnám a neveket. Nem lesz ez jó így, gondoltam. Ha hallgattam volna....
Aztán eljött a szombat. Verseny előtti nap. Valahogy másképp keltem fel, olyan nincs, hogy nem vagyok ott. Más kérdés, hogy ennek sokan örülnének....
"Ha te mész Magyarbólya, akkor én sem maradok itthon!" - ezt az üzenetet küldtem Valérnak. Délután aztán megjelent és ecsetelte a programot. Bevallom őszintén, jó volt, hogy most az egyszer nem én szervezem a versenyre az utat.
Aztán délután egy kis bandázás. Kimentünk megnézni bringával a földes utat, unaloműzésképp, aztán bandáztunk tovább és saccoltuk a másnapi eseményeket. Jut eszembe, itt már társult hozzánk Márk is, aki másnap is velünk tartott. Élete harmadik rallyjára készült, úgyhogy benne még nagyobb volt a drukk mint bennem. Én még mindig azt mondtam, egy átlagos versenyecske lesz. Ha hallgattam volna......
Reggel korán csörgött a vekker. Előző este már nyolckor beestem az ágyba, és úgy maradtam, úgyhogy most nem okozott gondot a korán kelés. Fél hétkor irány Valérhoz onnan tovább Márkhoz, aztán ki a babarci elágba, ahol Dani barátunk és faterja felvettek minket , és már suhantunk is lefelé a Ford Mondeo csúcsgéppel!
Időben sikerült oda érjünk. A parkolóban összefutottunk pár ismerőssel. Meg is kaptam a magamét, hogy: " Na mivan azt mondtad hogy nem jössz". Jogos!
Az alaphangulatot rögtön meg is adta ez a már-már műveszeti remekmű amibe bele botlottunk.
Természetesen első utunk a boltba vezetett, ahol már-már kötelezően lehívtuk a sör-energia ital-csoki kombinációt. Én most csak "turistáskodtam" Valérra bíztam a helyválasztást. Na hát a csávó rögtön bele is választott a tutiba. Kicsit megkésve de nekivágtunk a sétának, így a dübörgő mezőny között, de biztos távolságból teljesítettük utunkat. Abba az ominózus lassítóba ami már oly sokszor megszedte áldozatait. A vasút utáni szűk lassítóról beszélek, ami után közvetlenül a villanyoszlopos kanyar következik. Csak reméltük, hogy ezúttal sértetlen marad a cucc.
És akkor csapjunk a lecsóba jöjjön az első gyors. Ó, Istenem, ha hallgattam volna! Még, hogy eseménytelen mezőny.Elmentek az előfutók köztük Schwalm Beni, akinek haveri körében igen erős babarci kötődés van, így neki duplán szurkolunk. Illetve az előfutók között tűnt fel egy hófehér Micuval Amrein Lackó is. Aztán elszabadult a pokol. Szvatekék autójának jobb első kereke kiszakadt a vasútnál a beton placcon. Sághyék pedig hajszál híján behuppantak az árokba előttünk. Pár embernek éppen, csak kiadta, István Imrééknek azonban nem, és beforogtak a fekete Suzukival. Közben össze futottunk Molnár Zsoltival is, aki ezúttal csak nézte a derbit. Kár pedig megnéztük volna őket Szoták Danival az N-es Suzukival.
A második gyorsot már kellő képen felspannolva vártuk. Ment a hülyülés, bandázás, tacsiskodás. Közben megérkezett Horváth Balázsék bandája is, szóval szép kis "B-közép" verődött össze. Elment Ranga Lacika, Sághyék és jöttek Kenderesiék. Árpi a turbós BMW-t egy Evo 9-re cserélte, a jobb oldalra pedig Szelepet azaz Németh Pétert ültette. Férfiasan elvállalta a lassítót, ám a kijáratban a gép bal oldala leért a fűre. A slickek persze annyit értek mint erdőtűz ellen a vizipisztoly. Az autó az árokba esett.
Az elmúlt hetek esőzései megtették a magukét. Az árok színültig volt sárral és vízzel. Esélyünk sem volt kitenni a gépet, talán ha lett volna egy kötél. De kötelet nem hoztunk, egy klasszikust idézve: " Elk...tuk". Viszont az autó elég rossz helyen volt. Rögtön futás fel integetni. És itt álljunk meg egy szóra. Nem írnék neveket kik voltak, de gyakorlatilag a sárga zászló és az integetésem ellenére két páros ABSZOLÚT NEM LASSÍTOTT! Fiúk: Nem azért zászlózott a bíró és nem azért integettem én sem mert melegünk lett volna! Érdemes lenne ezt átgondolni, mert könnyen baj lehetett volna!
Sajnos Árpiékat a rescue szedte ki, nem tudtunk mást tenni mint megveregetni a pilóta vállát, hogy sebaj majd legközelebb. Nagyon szar érzés mikor nincs módod segíteni.
Harmadik gyors. Na ezt belazáztuk. Kicsit elmentünk bandázni a szervízbe. Összefutottam Leitgéb Judittal, VV Telyes Vincze Viktorral, Fonákkal, meg még egy csomó emberrel. Na de azért az előfutókra leértünk a kocsma előtti poros részre. Málik Laci barátunk adott is az érzésnek. Nem hazudtolva meg önmagát, szépen körbe forgatta a BMW-t a népes közönség nagy örömére. Drifteseket idéző módon terelgette a népet Kishonti Márkó is, aki most vetette be az új VFTS-t. A mezőny második felére aztán ismét felsétáltunk a lassítóhoz.
Negyedik, és nekünk egyben utolsó gyors. Mivel a sörkészletünk kifogyóban volt, az erőnket is leszívta a nap(inkább egy szőke tette volna), így úgy döntöttünk nekünk itt fog véget érni a nap. Na de itt aztán ami szól! Csápolás ezerrel! Közben összefutottam egy régi ismerőssel Vidra Gáborral is, akivel anno a rallybrothersnél még együtt tapostunk. De már jött is a mezőny. Három csoportra lehetett osztani a mezőnyt, anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani. "Kurvagyors", "kurvalátványos", "édesistenem...." Szerencsére a harmadik kategóriában kevesen voltak. Annál többen az első kettöben. Ranga Lacikának kifejezetten örülök, hogy visszatért. Annak már nem, hogy sprintben kellett tegye. Neki az első osztályban lenne a helye. De mint tudjuk ebben a sportban nem feltétlen a tudás alapján állnak fel az osztályok.
Néhány Suzukistól, egészen pontosan négytől szó szerint leesett az állunk. A két A-s GTI-vel Gráber és Kónya, valamint az N-esekkel Szabó Zsolti-Ratting Tomival, valamint Pallaghy Botiék valami brutális módon közlekedtek egész nap! Kapták is a csápolást reméljük láthatóak voltunk. Szintén érvényes ez Theiszékre akik az egyetlen N-es Ladás páros voltak hétvégén.
Aztán irány hazafelé. Parádé volt a nap! Az úton zötykölődve aztán beugrott ez a közmondás: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna! Hát....nekem nem sikerült hallgassak. Kiderült a kicsit csúnya lányról, hogy bár nem egy toppmodell de viszont lehet belé szerelmes lenni, kiderült, hogy a ló nem döglött csak alszik. Kiderült, hogy a szarból is lehet várat építeni. Magyarbóly szeretlek! Balatonyi Árpi köszönjük!
Még nekem az agyam ezen járt, a Ford szépen suhant velünk haza. Valéréknál aztán felpattantam őskövület, ám annál hálásabb NSU(!) túrabringámra és hazavágtattam.
Legközelebb majd Miskolc rallyról mesélek nektek, addig is ne igyatok mosatlan gyümölcslevet és senkit ne engedjetek be a házba!
Ölel mindenkit,Pityuka!
